2. fejezet: Szívem a kezedbe ajánlva...

Lee Taemin, elmerengve feküdt a hatalmas ágyán. Már egy hete hogy Minhoval olyan csúnyán összevesztek és ahogy sejtettet a férfi azóta felé se néz. Az ügyeit azonban továbbra is ugyanúgy intézi mint eddig: stukkerral. Bosszúsan fordult át egyik oldalára, majd az éjjeli szekrényen lévő telefonjáért nyúlt. Ujjait lágyan húzta végig a méregdrága telefon kijelzőjén, majd keserűsen elmosolyodott amikor látta hogy továbbra se fordít rá senki sem figyelmet. Nyomkodta még a telefont pár percig, és meglepődve eszmélt fel amikor a telefonkönyvnél kötött ki, egy bizonyos névnél.

Choi Minho.

- Baszd meg. - morogta, majd a telefont kecsesen és ívelve dobta át a szemben lévő kanapéra, azonban pontossága cserben hagyta ugyanis a telefon alig pár centivel a kanapé előtt zuhant a padlóra. Durcásan fordult át hasára, majd magára húzva a paplant egészen a feje búbjáig  próbált elbújni a világ elől. Soha, de soha nem érezte magát még ilyen egyedül. Ha Minho nem is volt ott neki, Kibum vagy Jinki mindig mellette volt. Azonban azok ketten jelenleg most egymással vannak elfoglalva, Taemin pedig nem annyira ünneprontó hogy csak úgy odamenjen figyelmet követelve. 

Hirtelen ült fel az ágyon. Majd gondolkodás nélkül lépett a szekrényéhez, hogy néhány normális ruhát előkeressen magának, majd egy fehér, kissé bő pólóval és egy szakadt farmerral a kezével indult az ágya felé. Arra ledobva a ruhákat a tusoló felé vette az irányt.

Jó fél órával később már letusolva, egy fekete selyem köntösben tért vissza. A haja ezúttal lófarokban lógott a válláig. Pillanatok alatt húzta fel a kikészített ruháit. Majd hatalmas lendülettel hagyta el szobát. 

Kár volt. Alig fordult ki a közvetlenül a szobájához vezető folyosón, máris belebotlott valakibe. A fiú hatalmas szemet meresztett rá akárcsak Taemin a fiúra. Ő nagyon jól ismerte az előtte álló fiút. Kim Jongin. Kai. Taemin mint egy jó vezető minden tagnak betanulta a nevét és képhez is kötötte. Nem számít hogy ki hány éve van itt, mindenkinek tudta a nevét. Jongin neve pedig már csak Minho miatt is az eszébe vésődött. A férfi gyűlölte a vele szemben álló fiút. Az egyetlen olyan beosztott volt Minho szárnyai alatt aki jól ismerte Minho valódi oldalát, és nem pedig azt mézes-mázos betanult szerepet amit az idősebb férfi oly keservesen próbált eljátszani majdnem mindenki előtt.

Végül az előtte álló fiú törte meg gondolatmenetét.

- Ki vagy te? - egy pillanatra leblokkolt. Nem tudta mit mondjon, vagy hogy reagáljon. Azonban a külvilág felé megpróbált nyugodt maradni, így rendezte vonásait, majd édesen Kai-ra mosolyodott.

- Kai, igaz? Sokat hallottam már rólad... Flame és Te nagyon jól kijöttök ám, nem? - Taemin jót kuncogott a vele szemben álló fiú arcán, ugyanis a fiú teljesen ledöbbent. 

- Honnan tudod te a nevem? És honnan tudsz Flameről? Ki a fasz vagy te? - húzta össze Kai a szemét, ahogy gyanakvóan méregette a fiút. Most, hogy jobban megnézte, észrevette a fiú különlegesen szép arcát. Szinte egy pillanatra le is sokkolta saját magát hogy eddig erre nem is figyelt fel. Az előtte álló aprócska fiú ugyanis gyönyörű volt. Majd átnézve a fiú válla felett meg is látta annak a szobának az ajtaját ahová nem rég még oly határozottan próbált eljutni, majd visszafordította a fejét a fiúra. A gyerek mögött lévő szoba, a forrásai szerint Luciferé. De ide nem engednek be csak akárkit. Flame-en, Keyen és Onewon kívül még soha senkit nem látott erre, már pedig ő elég gyakran erre csámborog hátha végre Lucifer kijön abból az átokverte szobából. Akkor mégis ki ez a gyerek? 

Egy pillanatra lefagyott az agya. Az lehetetlen. Nevetséges lenne valóban ha kiderülne hogy ez a fiú...

Lehetséges egyáltalán? Neem. Biztos hogy nem.

Úgy tűnt Taemin is látja a Kaiban lejátszódó folyamatot. Ha a fiú most megtudja ki ő, azzal csak egy újabb probléma lavináját indítaná el, de ha a kölyök nem tudja meg akkor elkezd majd találgatni, pletykálni... ami megint nem lenne jó dolog. 

- Ki vagy te? - tette fel Kai ismét a kérdést, de ezúttal magát is meglepő lágy hangon. Nem csak magát lepte meg hanem Taemint is. Megpróbálta nem mutatni meglepettségét, ám úgy tűnt lassan teljesen mindegy mit csinál. Az előtte álló fiú agya ugyanis úgy dolgozta fel a történteket, hogy Taemin megmert volna esküdni hogy hallja azt az idegesítő kattogó hangot ahogy a fiú agya kattog. Majd ijedten kapta fel a fejét ahogy a fiú bátortalanul indul neki a következő mondatának

- Lehetséges.... hogy te... 

Taemin egy pillanatra elmosolyodott. A fiú nem fejezte be, de ő maga is tudja mire gondolt. Ez a kis idióta kölyök pillanatok alatt találta ki hogy ki is ő. Már nem tudott egyszerűen az ügy fölött csak vállat vonni és tovább sétálni. Valamit mondania kellett.

-  MI A FENÉT CSINÁLSZ TE ITT KINT? - mindketten megdöbbentek a hang hallatán. Taemin meglepődve nézett át a nála magasabb fiú válla felett, csak hogy nyakát behúzva próbáljon utána láthatatlanná válni. Ugyanis szembe találta magát Choi Minho híres gyilkos szemeivel. Még ha azok a gyilkolós pillantások nem is az ő életére vágytak megremegett egy pillanatra. 

Minho hatalmas léptekkel indult meg a két kölyök felé, majd megragadva Taemin karját mélyen a szemébe nézett. 

- Teljesen megőrültél? - kezdte ismét, ám valamelyest lágyabban. Már amennyire lágynak lehet nevezni a mennydörgés hangját. Taemin csak még kisebbre húzta magát. Erre végképp nem állt készen. Egy hét múlva, egy akkor balhé után nem épp így álmodta meg a nagy találkozást. - Elment az eszed, igaz? Vagy azt akarod hogy én őrüljek meg?

- Én csak... - Taemin csak hebegni habogni tudott a férfi szemei miatt.

- Hé. - szakította meg hirtelen az idill pillanatot Kai, akiről olybá tűnt, mindketten elfeledkeztek. - Ugye nem azt akarod mondani hogy ez a kis fiú.... tényleg a nagy és férfias Lucifer lenne. - fejezte be Kai azt a mondatott, amin nem csak hogy Taemin döbbent le, de Minho azt hitte őt rögtön elviszi a mentő, de egyből a temetőbe. Mérgesen pillantott Taemin felé, de ő csak megrántotta a vállát. Minho egy pillanatra Kai felé nézett, majd megint Taeminre, majd ismét vissza a legfiatalabbra, majd megragadta mindkét fiú kezét és berántotta őket Lucifer rejtélyes szobájába.

Bent Taemin egyből kirántotta magát Minho szorításából majd az ágyára ült, és onnan nézett hatalmas nagy szemekkel Kaira. 

A fiú ugyanis ledöbbent. A tökéletes elképzelése Luciferről immáron a romokba hevert és ez a... fiú még kétszer rá is taposott. Döbbenten emelte fel Minhora tekintetét, de ő csak az ágyon ülő fiút nézte olyan mérges szemekkel amit Kai esküdött ő még soha nem látott. De az a fiú nem is foglalkozott vele, végig csak őt nézte. És amikor találkozott tekintetük Kai úgy érezte elveszett. Azok a hatalmas és gyönyörű barna szemek teljesen elvették az eszét, arról a lágy, barátságos mosolyról ne is beszéljünk. 

- Te.. tényleg? - kérdezte halkan Kai, mire Taemin ajkain csak még nagyobb mosoly terült el, majd egy hatalmasat bólintott.

- Erről nem beszélhetsz senkinek! - kezdte morogva Minho. - Ha bárki is rájön hogy ő Lucifer, abból hatalmas problémák lehetnek. Megértetted? KAI!

- Nincs szükségem a kioktatásodra. - morogta mérgesen Kai miután nagy nehezen sikerült elszakítania pillantását azoktól a boci szemektől.
- Kai, te szerintem nem vagy tisztába a helyzet súlyosságával. - kezdte felháborodottan Minho. - Úgyhogy megkérnélek hogy ne morogj itt nekem. Egyáltalán, mit is keresel te itt? Figyelmeztettelek, ne gyere ide, mert semmi keresnivalód nincs itt. És lám... most kiderült előtted is a nagy titok. Remélem elvagy ragadtatva magadtól.
- Nem te fogod nekem megmondani hová és mikor menjek a saját szabad időmbe. Attól eltekintve hogy a felettesem vagy, te is csak az Ő bábja vagy akárcsak én. Nem kell nekem a kioktatásod.
Taemin csak lemondóan sóhajtott. Ezek ketten sokkal de sokkal jobban utálják egymást mint ő azt valaha gondolta. Abban biztos volt hogy Kai nem fogja kikotyogni az "oh-de-nagy-titkot", de olybá tűnt, drága Minhoja ebben teljesen az ellenkezőjét gondolja.
- Mégis mit...
- Remélem befejeztétek! - mindketten meglepődtek a lágy ugyanakkor oly határozott hangon. - Flame, Rád már nincs szükségem. Elmehetsz!
- Na ne mond! Tudod mit? Sok sikert... - morogta Minho, majd mérgesen fújtatva hagyta ott a másik kettőt.
-Ajajj. Sose javul meg. - kuncogott halkan Taemin. Belül azonban nagyon is aggódott a férfi miatt. Gyűlölte ezt a se veled, se nélküled való viszont. 

~**~

1. Fejezet: Tökéletlen sakkfigura

A hófehér luxus szobában, egy hatalmas ágyba, szinte már-már tökéletesen beleburkolózva, egy törékeny, hosszú, barna hajú gyönyörű fiú aludta még az igazak álmát. A szoba fehérségét csak az itt ott elhelyezkedő fekete kellékek törték meg. 

Az ággyal szemben lévő kis kanapén most türelmetlenül támaszkodva könyökére egy rövid fekete hajú férfi figyelte a fehérségben eltűnő így is aprócska fiút. Majd végleg türelmét vesztve felállva sétált az ágyhoz, ahol gyöngéden foglalt helyet közvetlenül az alvó szépség mellett, ahol aztán már-már türelmesen simított ki néhány kusza hajszálat a szépséges arcból. 

Minho mindig is gyönyörűnek látta Taemint. Egy elkényeztetett, hatalmaskodó, de ugyanakkor hihetetlen kívánatos és bámulatos személynek. Bár az utolsó két jelzőt nem szívesen kötötte volna a fiú orrára. 

Elmélázva simított végig a hófehér arcocskán, ujjait, óvatosan végig húzva azon a puha és telt ajkon. 

Taemin álmában ugyan, de automatikusan lökte el onnan a jogtalanul kutakodó kezet, majd másik oldalára fordulva folytatta tovább álmát. 

Minho a mozdulatot látván csak enyhén kuncogott. Ez a fiú... valóban valami egészen más, mint bármi amivel eddig találkozott. 

Gondolatmenetéből egy hangos, lármás hang lökte ki, de határozott jelleggel. Minho megzavarodva kereste a hang forrását, amit szintre rögtön meg is talált, az előbb még általa elfoglalt kanapé melletti asztalon. Gyors léptekkel vette arra az utat majd odaérve bosszúsan kapta fel a telefont, csak hogy a most már biztosan éber fiú felé dobva. Azonban döbbenten látta hogy a fiú még csak nem is igen foglalkozik a most lábánál pihenő lármás készülékkel.
Taemin kelletlenül húzta a fejére a hófehér takarót majd lábával lerúgta a telefont, mintha azzal így bosszút állhatna azon az átkozott masinán. Tévedett. Ugyanis Minho szórakozottan lépett a telefon mellé majd lerántva róla paplant, egy határozott mozdulattal nyomta meg a telefonon a zöld kis gombocskát, majd a fiú füléhez nyomta. Taemin szinte rögtön felült ennek hatására, majd immáron saját kezébe fogva a telefont esett ki az ágyból.
- Igen? - morgott bele a készülékbe.
- Boldogsággal tölt el a tudat hogy drága és egyetlen öcsikém végre hajlandó volt felvenni a telefont.  - hallotta Taemin a túl oldalról a megnyugtató és barátságos hangot, mire egyszerre húzta egy hatalmas és édes mosolyra ajkait és ült vissza az ágyra.
- Ahh, Hyuuung!! - köszönt bele immáron lágyabb hangon a fiatalabb.
Minho ahogy meglátta Taemin arcán a mosolyt már tudta hogy ki van a vonal másik felén. Taemin boldog "Hyung" megnevezése után pedig már biztos volt benne. Mérgesen húzta el a száját. Gyűlölte Lee Jinki-t, vagy ahogy a szervezet hívja Onew-ot. Onew megrögzött elmélete volt hogy Minho kiakarja ütni Taemin-t a helyéről, pedig erről szó sincs. Taemin saját maga adta a kezébe a hatalmat, és esze ágában sincs ezzel visszaélni, legalábbis nem ilyen módon.
A szervezet, ha ebbe a pillanatba látta volna a Nagy és Félelmetes Lucifert nagy valószínűségre körbe röhögték volna saját magukat, hisz ahogy fiú ott ült, egy rá túl nagy, valószínűleg Minho ingébe, hosszú barna haja minden felé állva, édesen mosolyogva magyaráz valamit a telefonba, egyáltalán nem félelmetes benyomást kelt a fiú. Persze, Taemin alapból nem kelt félelmetes hatást senkire se a megjelenésével. Hisz a szépsége nem épp evilági, de még a törékeny nőies alkata sem. Nem véletlen hogy mindössze csak a Lucifer név az ami a fiú létezésére utal. Az hogy ezek az idióta emberek meg mit gondolnak erről a szépségről az meg igazából Minhot sose érdekelte.
Hisz ő maga se az volt akinek mindenki gondolta. Ahogy kizárólag Minho az egyetlen tag aki mindent tud Taeminről, ez fordítva is teljesen így van.
Elgondolkodva foglalt helyett ő maga is Taemin ágyán, gondosan figyelve arra hogy ne legyen túl nagy hely közötte és a fiú között. Majd elégedetten vigyorgott el, amikor Taemin végre az ő jelenlétét is érzékelte és egy döbbent kifejezéssel kezdett el integetni a másik kezével az ajtó felé. Minho ezen csak kuncogva dőlt hátra az ágyon.
Taemin döbbent kifejezés erre a mozdulatsorra egy pillanat alatt vált bosszússá, majd lerázva bátyját egy "nem sokára vissza hívlak, csak van egy kis elintéznivalóm" kifogással felpattant az ágyból majd a telefont a kanapéra dobva húzta fel a szemöldökét.
- Hát te? - érdeklődött nem túl kedvesen. A nem oly régi összezördülés óta már napok teltek el, és ez a kis mocsok, ahogy Taemin hívta, eddig nem igen tolta a pofáját elé.
A kérdésre Minho felült, így Taemin épp előtte állt, majd átkarolva a fiú derekát húzta magához közelebb.
- Ha azt mondom hiányzott az a szép kis pofikád, azt elhiszed nekem? - kérdezett vissza Minho felnézve Taeminre, majd elvigyorodott, amikor fiú csak még dühösebben nézett rá megrázva a fejét.
- Pedig ez az igaz. - mondta, ahogy egy kicsit hátrébb csusszant az ágyon, persze Taemin-t nem engedve el így a fiú egy pár másodperc múlva már a lábai között térdelt az egyik lábával, arcuk között pedig már csak épp-épp pár centi van. Minho szemében pedig ugyanez a pár másodperc kellett ahhoz hogy mindennemű pajkosság helyét átvegye a szikrázó vágy. Ez pedig Taemin figyelmét se kerülte el, ahogy az se hogy az eddig a derekán megállapodó kezek, most már lassan lassan lecsúszva a fenekén foglalták el új helyüket.
Minho élvezettel figyelte ahogy azok a telt ajkak szétvallnak pár pillanatra épp csak annyira hogy egy reszelős sóhaj törjön ki közülük, és már húzta volna azt a fiút egy kapkodó csókra, ám ekkor az ajtón egy türelmetlen kopogás hallattszódott. Minho ismét mérgesen dűlt az ágyra, míg Taemin kuncogva kelt fel az ágyról hogy az ajtóhoz sétáljon. Ám mielőtt kinyitotta volna, Minhora nézett.
- Lehet hogy nem nekem kellene kinyitni. - morogta a fiú.
Minho már már nyakát törve próbált fekvő pozícióba hátra nézni, csak hogy Taeminre nézzen, majd kelletlenül felállva az ajtó felé robogott, majd mielőtt kinyitotta volna az ajtót intett a fiúnak hogy menjen valamerre ahol nem látszódik. Bólintva lépett el onnan, majd végül a hamarosan nyíló ajtó takarásába bújt.
Minho ingerülten tépte fel az ajtót csak hogy meglepődve szembe találkozzon, az egyik beosztottjával, Kaial.  A fiú meglepődve pislogott Minho-ra, és a neki szánt mérges már-már gyilkos fénytől ami a férfi szemébe villogót egy ici-picit még meg is ijedt volna, ha nem Flame állt volna vele szemben. Gúnyos vigyorra húzta az ajkait, majd rendezve vonásait felnézett a nála nem sokkal magasabb férfira.
- Hé, Flame! Nem tudtam hogy ez is a te szobád.
- Kai. Mit is tehetek érted?
- Te? Semmit! Keresek valakit, és ha nem tévedek, ez az ő szobája.
- Hát, úgy tűnik tévedtél. Amellett, ez a Royal Block. Ide nem jöhetsz csak úgy kényed kedve szerint. Úgyhogy tűnés, MOST!
A félelmetes megjegyzéstől talán Kai el is indult volna, azonban már amikor épp rászánta volna magát a behódolásnak, egy lágy kuncogást hallott. Szórakozottan nézett Minhora akinek arca olyan sápadt lett, és ismét megjelent a szemébe a gyilkos csillogás, azonban mielőtt Kai bármit kérdezhetett volna Minho nem túl kedvesen rácsapta az ajtót...
- Mi a fene?

- Flame! 

Minho érdeklődve fordult hátra hogy csak szembe találja magát Kibummal, Taemin bátyjának szeretőjével vagy ágyasával, kinek hogy tetszik, emellett az ő gyerekkori barátjával. 

- Van egy árulónk! - morogta Kibum mielőtt Minho bármit is mondhatott volna. - Már kaptunk egy fülest arról hogy ki ő, de neked kellene vele beszélni, a neve Ryan. Amerikai. A szervezetbe 2 éve lépett be. Oda vezetlek ahol jelenleg fogva tartjuk. - mondta Kibum, majd elindult a direkt az ilyen helyzetekre kitalált "vallató szobához".

Odaérve Minho érdeklődve nézett át az ablakon csak hogy lásson egy teljesen megtört férfit. Lehajtott fejjel ült egy széken mely előtt egy asztal volt és ott a férfi előtt néhány írat. Valószínűleg már elmondták neki hogy miért is gondolják azt hogy egy áruló. 

Sajnos a szervezetbe egyre többen lépnek be, vannak akik értékes információért, vagy Lucifer személyazonosságáért, de olyanok is vannak akik csak simán kémek. 

Érdeklődve nyitott be a terembe ahol a férfi meggyötört pillantása egyből rászegeződött. Könyörögve nézett rá. Minho édesen elmosolyodott. Majd leülve vele szembe kedvesen megszólalt.

- Szóval.. tudod miért vagy itt, ugye?

- Nem tettem semmi rosszat! - suttogta a férfi.

- Én nem úgy tudom.

- Esküszöm! Nem tettem semmit.

Minho továbbra is édesen mosolyogva lépett vissza az ajtóhoz, majd kinyitva azt a Kibumnál lévő dokumentumoké nyúlt. Majd visszafordult is kényelmesen helyet foglalt előtte ismét.

- Szóval... óóóó van egy egy feleséged, csinos. - mondta Minho egy füttyentéssel, majd az adathalmazból kivette a képet és a férfi elé helyezte. A hatás nem maradt el. Kapkodva nyúlt a képért, majd könyörgő szemekkel nézett rá.

- Nelly-t hagyjátok ki ebből.... - kezdte volna, de Minho közbe szakította

- Nocsak nocsak, van egy kisfiad is? Édes! 4 éves? Lucifer imádja a gyerekeket, bizonyára eljátszana vele. Hisz ő is egy nagy gyerek - morogta Minho, majd ránézve a férfira győzedelmesen vigyorodott el. A férfi megtört. Teljesen.

- Nem volt más választásom. A családommal fenyegettek... Én csak... 

Mielőtt fejezhette volna a mondatott Minho már egy fegyvert szorított a fejéhez. Nagyot nyelve nézett fel a férfira, kinek most az édes mosolya helyén egy szadista vigyor állt.

- Feladatod? - érdeklődött.

- É...Én... - kezdte, de rögtön rájött hogy nem érdemes a férfivel szórakozni, mivel annak ujjai már a ravaszon táncoltak.- Lucifer... - suttogta halkan. 

- Ki küldött? 

- N...nem tudom. Még soha ne-nem találkoztam vel...-

A hangos csattanás megijesztette az ablak mögül figyelő Kibumot. Az "áruló" feje hatalmasat koppant az asztalon, majd fokozatosan kezdte ellepni az asztalt a férfi vére.

Minho érdektelenül lépett el onnan, majd kilépve az ajtón Kibumra emelte a tekintetét, majd mutató ujját szája elé téve, vigyorgott a férfira.

- Lucifernek nem kell erről tudnia. Tüntesd el! - mondta. Majd ott hagyta a ledermedt férfit.

Lucifer igenis tudni fog erről, Minho!

~~°°~~

 Ahogy belépett Minho Lucifer szobájába nem épp várt üdvözlés fogadta. A fegyver most pont úgy szorult a homlokához, mint ahogy órákkal ezelőtt ő szorította ahhoz a férfiéhoz.

- Rohadék! - vicsorgott rá Taemin, majd az asztalához lépve ugyanazt az aktahalmazt vette kezébe és Minho lábához vágta, majd ismét felé fordította a fegyvert csővér. - Családja volt! Fenyegették! - morogta tovább a fiatalabb. 

Órákkal korábban Kibum járt nála. Elmondta neki mit tett ez a rohadék. Nagyon jól tudta, nem lehet mérges az előtte álló férfira mégis... ahogy arra a szerencsétlen kisfiúra gondolt a vér őrjöngő sebességgel kezdett a testében forrni. Hisz ő maga is nagyon jól tudta, milyen az, ha család nélkül nő fel valaki.

- Megérdemelte! - morogta Minho. Az ő türelme is véges volt. Elege volt ebből a mai napból, és Taemin állandó aggályai is felidegesítették. Határozott mozdulattal kapta ki a kezéből a fegyvert majd a kanapéra dobva azt, elkapta a kisebbet majd olyan erővel vágta a falhoz hogy Taemin tüdejében egy pillanatra bennragadt a levegő. Azonban mielőtt felháborodhatott volna, karjai már a feje fölött voltak kifeszítve, ajkait pedig kegyetlenül falta az előtte álló férfi. Minho a másik kezével pedig már az inge gombjain dolgozott, közben olyan közel simult a fiúhoz amennyire csak lehetséges.
Taemin idegesen próbálta kiszabadítani a kezét, ám nem sok sikerrel, meg is lepődött amikor Minho elhúzódott tőle majd kényelmesen helyet foglalt egy kanapén.
- Nincs okod rám haragudni. Te is tudod. Gondolom te se akarod hogy mindenki arról csámcsogjon hogy a Dynamite vezére egy kislány külsővel megáldott kölyök, aki még egy légynek se tudna ártani. Úgy emlékszem ezt megbeszéltük, nem? De persze, javíts ki ha tévedek! - morogta Minho mérgesen. Taemin csak hatalmas szemekkel nézett rá.
- Hé! - motyogta Taemin felháborodva. - Nem vagyok kislány külsővel megáldva ahogy egy kölyök se. És kérlek ne haragudj rám hogy nem akarok az általad állandóan vérrel kikövezett úton végig menni. Nem azért vettem át apám helyét, hogy a szervezet még több vérrontással kerüljön be a híradóba vagy hogy ártatlan kisgyerekek kerüljenek árvaházba miattad! Arról nem is beszélve hogy az utóbbi időben, te magad még az embereid között se tudsz rendet tartani. Az az idióta kölyök is csak úgy bejutott a Royal Block-ba. Erre is van magyarázatod?
- Ami Kaial történt, megoldom! Ez miatt nem kell aggódnod! De tudod mit, ha ennyire szar vagyok, akkor miért nem keresel valami másik balfaszt a helyemre. Végül is úgy tűnik, én még se egy olyan tökéltes sakkfigura vagyok akit csak úgy irányíthatsz, nem?
Mindketten mérgesen bámultak egymás szemébe. Ugyanaz a vita, ugyanaz az átkozott lerágott csont minden alkalommal. Minho mikor látta hogy nem kap Taemintől választ, ingerülten indult meg a fiú felé, majd mikor odaért mellé, csak egyszerűen lökte félre, hogy tovább folytassa útját az ajtó felé. Ám mielőtt kiléphetett volna a szoba ajtaján egy nagyon halk suttogást hallott:
- Soha nem sakkfiguraként tekintettem rád, hyung.
Minho keze a kilincsre fagyott. "Hyung"? De régen is hallotta ezt azokból a gyönyörű ajkakból. Szeme a meglepődöttségtől tágult nagyra. Visszaakart fordulni. Nem akart megint így elválni a kisebbtől.
- Menj Minho. - hallotta meg ismét Taemin hangját, majd visszafordulva látta hogy a fiatalabb az asztalánál lévő számítógéphez ül, és már nem tart igényt személyére. - Egyenlőre nincs szükségem rád.
Ezt hallva Minho testén ismét átfutott a méreg, keze idegesen nyomta a kilincset majd egy hangos csattanással csukta be maga mögött az ajtót.
A szobában maradt Taemin kissé szomorkás szemekkel nézett az ajtóra. Megint megcsinálták. Ismét összekaptak, nem is kicsit. Minho biztos megint egy jó ideig nem néz még felé se...

Prológus: Bábmester || Csöpögő gúny...

"... a Dynamite ismét lecsapott. Áldozatok eddig közel húsz személyre becsülhető. Bár erről még pontos felvilágosítást nem kaptunk. Az hogy ez a kis csoport milyen kapcsolatban lehet a félelmetes szervezettel még nem lehet tudni, azonban a kegyetlen vérengzésből kiindulva, biztosra állíthatjuk hogy komoly kapcsolat lehet a két szervezett..." - a televízió hangja hirtelen tűnt el, míg egy bosszús szempár továbbra is a most már, fekete képernyőre meredt. 

- Javíts ki ha tévedek, de mintha direkt kértelek volna hogy ha lehet, ne szoríts egyből fegyvert a Snake vezetőjének a fejéhez. - a lágy, ám de parancsoló hang meglepően csattant a sötét és csendes szobába. 

- Arról meg, hogy egyből lemészároljátok a szervezet majdnem negyedét nem is beszélve. Choi Minho, mégis ki a fasz vagy te itt, hogy így kényed kedvedre döntesz a parancsaimat illetően! - a határozott bár kicsit durcás hangot valójában csak a benne elhangzó káromkodás tette fenyegetővő. 

Azonban Ő, kinek a fenyegetést szánták volna, csak még kényelmesebben helyezkedett el a szobában elhelyezkedő bőrkanapén, miközben a lábát feltette az előtte található méreg drága dohányzó üvegasztalra, majd egy újabb kortyot csalt le a kezében tartott pohár vöröses tartalmából. Azonban, még ha akarta volna, akkor se tudta volna visszatartani a torkából előtörő rekedtes kuncogást.

- Oké, rendben! Ha válasz adásra már nem is méltatsz, a büdös picsába még elhúzhatsz, mondjuk, most rögtön! - a férfi továbbra is csak kényelmesen iszogatott, ami egyre jobban idegesítette a fiatalabbat. Minho, maga is érezte hogy lassan átlépi azt a pontot így kecsesen levette a lábát az asztalról majd ugyanezzel a mozdulattal a poharat lerakva, elindult a fiatalabb felé. 

Odaérve szólásra nyitotta az ajkait, ám amint a fiatalabb ránézett azokkal a hatalmas, Minho szerint a világon a leggyönyörűbb csoki barna szemekkel a torkán is akadt az a béna kifogás amit már több órája igyekezett tökéletessé tenni. Úgyhogy jobb híján  másfajta megközelítésből akarta rendbe hozni az eddig eléggé elcseszett dolgokat. Azonban úgy tűnt, ezzel is elkésett ugyanis mielőtt ismét összekaparta volna a mondandóját, a gyönyörű fiú megelőzte ezzel.

- Onew nem egyszer mondta már, hogy túl sokat engedek meg neked, de Minho, egy valamit ne felejts el! Történjen bármi, ebben az átkozott világban nem te vagy a főnök, hanem én! 

Minho erre a mondatra ismét teljesen nyugodt lett. Hisz ha más nem is, ő tökéletesen tisztába volt azzal hogy kettejük közül melyikük is a a bizonyos Bábmester! Gúnyos mosolyra húzva ajkait, lépett közelebb a fiatalabbhoz, csak hogy ismét láthassa azokban a csodálatos szemekben azt a bizonyos fényt megvillanni  amit mindig is annyira imádott, ugyanis azok a szemek már nem attól a fene nagy elhatározottságtól fénylettek, sokkal inkább valami olyan, amit csak Ő és kizárólag Ő képes létrehozni azokban a szemekben. 

Minho óvatosan simított végig a kisebb sápadt, ám de gyönyörű arcán, majd gúnyosan szólalt meg:

- Lucifer, Lucifer, Lucifer... Ne légy ennyire naiv...

- Te meg ne légy ennyire beképzelt! - vágott szinte rögtön Minho szavaiba. Persze, hisz nagyon jól tudta mit akar neki a másik ismét a szemére hányni. És annál jobban semmit sem utált, bár úgy tűnik hogy ez az elve rögtön romba is dőlt, amint ránézett a férfire előtte. Minho arcán ugyanis ott volt ismét az a minden tudó átkozott vigyor. - Ne légy ennyire eltelve magadtól csak azért mert felkaroltam azt az átkozott elkényeztetett fajtádat! Mindent, amid van, nekem köszönhetsz! 

- Ez így van - húzta, ha lehet még szélesebbre vigyorát Minho - De persze, Taeminnie, mindketten tudjuk hogy ez a "minden" miben is merül ki, igaz Kincsem? - majd tulajdonképpen választ se várva, indult el az ajtó felé, majd visszanézve találkozott amaz döbbent kifejezésével, majd egy gyors fotó puszit küldve felé ott hagyta.

Taemin idegesen fogta meg, a nem rég még Minho kezeibe tartott poharat majd az immáron csukott ajtó felé vágta - Te átkozott mocsok! - mérgelődött tovább. - Te rohadék!

MARIONETTE MASTER"I control you" || "You can't get away from me"

Cím: Marionette Master

Fandom: SHINee, EXO

Páros: 2min (TaeminxMinho), OnKey (OnewxKey)

Mellékpárosok: KaiMin (KaixTaemin), JongKey (JonghyunxKey), JongTae (JonghyunxTaemin)

Korhatár: +18

Műfaj: boys love!!, akció, romantikus

~~°°~~

Dynamite, egy koreai szervezet, akiket az egész világon üldöznek. 

~~°°~~

Choi Minho, azaz Flame - a szervezet "valódi" vezetője. Taemintől eltérően ő nem rejtegeti magát, kedvesnek és megérőnek mutatja magát, azonban kegyetlensége felülmúlhatatlan. 

Lee Jinki, azaz Onew - Taemin vér szerinti bátyja. Imádja a fiút. Nem kedveli Minho-t mert szerinte kiakarja túrni az öccsét a helyéről. 

Kim Kibum, azaz Key - Jinki szeretője. Minho gyerekkori barátja, aki az évek során megtanulta hogy rettegni kell tőle.

Kim Jonghyun, azaz Bling Bling - Szerelmes Keybe, de vonzódik Luciferhez is annak ellenére hogy még nem látta. Ő az egyetlen aki hasonló külsőt képzelt el Lucifernek.

Kim Jongin, azaz Kai - Minho legfontosabb embere, de ennek ellenére gyűlöli a férfit. Bármit megtenne hogy kitúrja a helyről. Lucifer megrögzött rajongója.

~~°°~~