2. fejezet: Szívem a kezedbe ajánlva...

Lee Taemin, elmerengve feküdt a hatalmas ágyán. Már egy hete hogy Minhoval olyan csúnyán összevesztek és ahogy sejtettet a férfi azóta felé se néz. Az ügyeit azonban továbbra is ugyanúgy intézi mint eddig: stukkerral. Bosszúsan fordult át egyik oldalára, majd az éjjeli szekrényen lévő telefonjáért nyúlt. Ujjait lágyan húzta végig a méregdrága telefon kijelzőjén, majd keserűsen elmosolyodott amikor látta hogy továbbra se fordít rá senki sem figyelmet. Nyomkodta még a telefont pár percig, és meglepődve eszmélt fel amikor a telefonkönyvnél kötött ki, egy bizonyos névnél.

Choi Minho.

- Baszd meg. - morogta, majd a telefont kecsesen és ívelve dobta át a szemben lévő kanapéra, azonban pontossága cserben hagyta ugyanis a telefon alig pár centivel a kanapé előtt zuhant a padlóra. Durcásan fordult át hasára, majd magára húzva a paplant egészen a feje búbjáig  próbált elbújni a világ elől. Soha, de soha nem érezte magát még ilyen egyedül. Ha Minho nem is volt ott neki, Kibum vagy Jinki mindig mellette volt. Azonban azok ketten jelenleg most egymással vannak elfoglalva, Taemin pedig nem annyira ünneprontó hogy csak úgy odamenjen figyelmet követelve. 

Hirtelen ült fel az ágyon. Majd gondolkodás nélkül lépett a szekrényéhez, hogy néhány normális ruhát előkeressen magának, majd egy fehér, kissé bő pólóval és egy szakadt farmerral a kezével indult az ágya felé. Arra ledobva a ruhákat a tusoló felé vette az irányt.

Jó fél órával később már letusolva, egy fekete selyem köntösben tért vissza. A haja ezúttal lófarokban lógott a válláig. Pillanatok alatt húzta fel a kikészített ruháit. Majd hatalmas lendülettel hagyta el szobát. 

Kár volt. Alig fordult ki a közvetlenül a szobájához vezető folyosón, máris belebotlott valakibe. A fiú hatalmas szemet meresztett rá akárcsak Taemin a fiúra. Ő nagyon jól ismerte az előtte álló fiút. Kim Jongin. Kai. Taemin mint egy jó vezető minden tagnak betanulta a nevét és képhez is kötötte. Nem számít hogy ki hány éve van itt, mindenkinek tudta a nevét. Jongin neve pedig már csak Minho miatt is az eszébe vésődött. A férfi gyűlölte a vele szemben álló fiút. Az egyetlen olyan beosztott volt Minho szárnyai alatt aki jól ismerte Minho valódi oldalát, és nem pedig azt mézes-mázos betanult szerepet amit az idősebb férfi oly keservesen próbált eljátszani majdnem mindenki előtt.

Végül az előtte álló fiú törte meg gondolatmenetét.

- Ki vagy te? - egy pillanatra leblokkolt. Nem tudta mit mondjon, vagy hogy reagáljon. Azonban a külvilág felé megpróbált nyugodt maradni, így rendezte vonásait, majd édesen Kai-ra mosolyodott.

- Kai, igaz? Sokat hallottam már rólad... Flame és Te nagyon jól kijöttök ám, nem? - Taemin jót kuncogott a vele szemben álló fiú arcán, ugyanis a fiú teljesen ledöbbent. 

- Honnan tudod te a nevem? És honnan tudsz Flameről? Ki a fasz vagy te? - húzta össze Kai a szemét, ahogy gyanakvóan méregette a fiút. Most, hogy jobban megnézte, észrevette a fiú különlegesen szép arcát. Szinte egy pillanatra le is sokkolta saját magát hogy eddig erre nem is figyelt fel. Az előtte álló aprócska fiú ugyanis gyönyörű volt. Majd átnézve a fiú válla felett meg is látta annak a szobának az ajtaját ahová nem rég még oly határozottan próbált eljutni, majd visszafordította a fejét a fiúra. A gyerek mögött lévő szoba, a forrásai szerint Luciferé. De ide nem engednek be csak akárkit. Flame-en, Keyen és Onewon kívül még soha senkit nem látott erre, már pedig ő elég gyakran erre csámborog hátha végre Lucifer kijön abból az átokverte szobából. Akkor mégis ki ez a gyerek? 

Egy pillanatra lefagyott az agya. Az lehetetlen. Nevetséges lenne valóban ha kiderülne hogy ez a fiú...

Lehetséges egyáltalán? Neem. Biztos hogy nem.

Úgy tűnt Taemin is látja a Kaiban lejátszódó folyamatot. Ha a fiú most megtudja ki ő, azzal csak egy újabb probléma lavináját indítaná el, de ha a kölyök nem tudja meg akkor elkezd majd találgatni, pletykálni... ami megint nem lenne jó dolog. 

- Ki vagy te? - tette fel Kai ismét a kérdést, de ezúttal magát is meglepő lágy hangon. Nem csak magát lepte meg hanem Taemint is. Megpróbálta nem mutatni meglepettségét, ám úgy tűnt lassan teljesen mindegy mit csinál. Az előtte álló fiú agya ugyanis úgy dolgozta fel a történteket, hogy Taemin megmert volna esküdni hogy hallja azt az idegesítő kattogó hangot ahogy a fiú agya kattog. Majd ijedten kapta fel a fejét ahogy a fiú bátortalanul indul neki a következő mondatának

- Lehetséges.... hogy te... 

Taemin egy pillanatra elmosolyodott. A fiú nem fejezte be, de ő maga is tudja mire gondolt. Ez a kis idióta kölyök pillanatok alatt találta ki hogy ki is ő. Már nem tudott egyszerűen az ügy fölött csak vállat vonni és tovább sétálni. Valamit mondania kellett.

-  MI A FENÉT CSINÁLSZ TE ITT KINT? - mindketten megdöbbentek a hang hallatán. Taemin meglepődve nézett át a nála magasabb fiú válla felett, csak hogy nyakát behúzva próbáljon utána láthatatlanná válni. Ugyanis szembe találta magát Choi Minho híres gyilkos szemeivel. Még ha azok a gyilkolós pillantások nem is az ő életére vágytak megremegett egy pillanatra. 

Minho hatalmas léptekkel indult meg a két kölyök felé, majd megragadva Taemin karját mélyen a szemébe nézett. 

- Teljesen megőrültél? - kezdte ismét, ám valamelyest lágyabban. Már amennyire lágynak lehet nevezni a mennydörgés hangját. Taemin csak még kisebbre húzta magát. Erre végképp nem állt készen. Egy hét múlva, egy akkor balhé után nem épp így álmodta meg a nagy találkozást. - Elment az eszed, igaz? Vagy azt akarod hogy én őrüljek meg?

- Én csak... - Taemin csak hebegni habogni tudott a férfi szemei miatt.

- Hé. - szakította meg hirtelen az idill pillanatot Kai, akiről olybá tűnt, mindketten elfeledkeztek. - Ugye nem azt akarod mondani hogy ez a kis fiú.... tényleg a nagy és férfias Lucifer lenne. - fejezte be Kai azt a mondatott, amin nem csak hogy Taemin döbbent le, de Minho azt hitte őt rögtön elviszi a mentő, de egyből a temetőbe. Mérgesen pillantott Taemin felé, de ő csak megrántotta a vállát. Minho egy pillanatra Kai felé nézett, majd megint Taeminre, majd ismét vissza a legfiatalabbra, majd megragadta mindkét fiú kezét és berántotta őket Lucifer rejtélyes szobájába.

Bent Taemin egyből kirántotta magát Minho szorításából majd az ágyára ült, és onnan nézett hatalmas nagy szemekkel Kaira. 

A fiú ugyanis ledöbbent. A tökéletes elképzelése Luciferről immáron a romokba hevert és ez a... fiú még kétszer rá is taposott. Döbbenten emelte fel Minhora tekintetét, de ő csak az ágyon ülő fiút nézte olyan mérges szemekkel amit Kai esküdött ő még soha nem látott. De az a fiú nem is foglalkozott vele, végig csak őt nézte. És amikor találkozott tekintetük Kai úgy érezte elveszett. Azok a hatalmas és gyönyörű barna szemek teljesen elvették az eszét, arról a lágy, barátságos mosolyról ne is beszéljünk. 

- Te.. tényleg? - kérdezte halkan Kai, mire Taemin ajkain csak még nagyobb mosoly terült el, majd egy hatalmasat bólintott.

- Erről nem beszélhetsz senkinek! - kezdte morogva Minho. - Ha bárki is rájön hogy ő Lucifer, abból hatalmas problémák lehetnek. Megértetted? KAI!

- Nincs szükségem a kioktatásodra. - morogta mérgesen Kai miután nagy nehezen sikerült elszakítania pillantását azoktól a boci szemektől.
- Kai, te szerintem nem vagy tisztába a helyzet súlyosságával. - kezdte felháborodottan Minho. - Úgyhogy megkérnélek hogy ne morogj itt nekem. Egyáltalán, mit is keresel te itt? Figyelmeztettelek, ne gyere ide, mert semmi keresnivalód nincs itt. És lám... most kiderült előtted is a nagy titok. Remélem elvagy ragadtatva magadtól.
- Nem te fogod nekem megmondani hová és mikor menjek a saját szabad időmbe. Attól eltekintve hogy a felettesem vagy, te is csak az Ő bábja vagy akárcsak én. Nem kell nekem a kioktatásod.
Taemin csak lemondóan sóhajtott. Ezek ketten sokkal de sokkal jobban utálják egymást mint ő azt valaha gondolta. Abban biztos volt hogy Kai nem fogja kikotyogni az "oh-de-nagy-titkot", de olybá tűnt, drága Minhoja ebben teljesen az ellenkezőjét gondolja.
- Mégis mit...
- Remélem befejeztétek! - mindketten meglepődtek a lágy ugyanakkor oly határozott hangon. - Flame, Rád már nincs szükségem. Elmehetsz!
- Na ne mond! Tudod mit? Sok sikert... - morogta Minho, majd mérgesen fújtatva hagyta ott a másik kettőt.
-Ajajj. Sose javul meg. - kuncogott halkan Taemin. Belül azonban nagyon is aggódott a férfi miatt. Gyűlölte ezt a se veled, se nélküled való viszont. 

~**~