2013. február 24., vasárnap @ 15:12
|
Marionette Master || Prológus
Prológus: Bábmester || Csöpögő gúny...
"... a Dynamite ismét lecsapott. Áldozatok eddig közel húsz személyre becsülhető. Bár erről még pontos felvilágosítást nem kaptunk. Az hogy ez a kis csoport milyen kapcsolatban lehet a félelmetes szervezettel még nem lehet tudni, azonban a kegyetlen vérengzésből kiindulva, biztosra állíthatjuk hogy komoly kapcsolat lehet a két szervezett..." - a televízió hangja hirtelen tűnt el, míg egy bosszús szempár továbbra is a most már, fekete képernyőre meredt.
- Javíts ki ha tévedek, de mintha direkt kértelek volna hogy ha lehet, ne szoríts egyből fegyvert a Snake vezetőjének a fejéhez. - a lágy, ám de parancsoló hang meglepően csattant a sötét és csendes szobába.
- Arról meg, hogy egyből lemészároljátok a szervezet majdnem negyedét nem is beszélve. Choi Minho, mégis ki a fasz vagy te itt, hogy így kényed kedvedre döntesz a parancsaimat illetően! - a határozott bár kicsit durcás hangot valójában csak a benne elhangzó káromkodás tette fenyegetővő.
Azonban Ő, kinek a fenyegetést szánták volna, csak még kényelmesebben helyezkedett el a szobában elhelyezkedő bőrkanapén, miközben a lábát feltette az előtte található méreg drága dohányzó üvegasztalra, majd egy újabb kortyot csalt le a kezében tartott pohár vöröses tartalmából. Azonban, még ha akarta volna, akkor se tudta volna visszatartani a torkából előtörő rekedtes kuncogást.
- Oké, rendben! Ha válasz adásra már nem is méltatsz, a büdös picsába még elhúzhatsz, mondjuk, most rögtön! - a férfi továbbra is csak kényelmesen iszogatott, ami egyre jobban idegesítette a fiatalabbat. Minho, maga is érezte hogy lassan átlépi azt a pontot így kecsesen levette a lábát az asztalról majd ugyanezzel a mozdulattal a poharat lerakva, elindult a fiatalabb felé.
Odaérve szólásra nyitotta az ajkait, ám amint a fiatalabb ránézett azokkal a hatalmas, Minho szerint a világon a leggyönyörűbb csoki barna szemekkel a torkán is akadt az a béna kifogás amit már több órája igyekezett tökéletessé tenni. Úgyhogy jobb híján másfajta megközelítésből akarta rendbe hozni az eddig eléggé elcseszett dolgokat. Azonban úgy tűnt, ezzel is elkésett ugyanis mielőtt ismét összekaparta volna a mondandóját, a gyönyörű fiú megelőzte ezzel.
- Onew nem egyszer mondta már, hogy túl sokat engedek meg neked, de Minho, egy valamit ne felejts el! Történjen bármi, ebben az átkozott világban nem te vagy a főnök, hanem én!
Minho erre a mondatra ismét teljesen nyugodt lett. Hisz ha más nem is, ő tökéletesen tisztába volt azzal hogy kettejük közül melyikük is a a bizonyos Bábmester! Gúnyos mosolyra húzva ajkait, lépett közelebb a fiatalabbhoz, csak hogy ismét láthassa azokban a csodálatos szemekben azt a bizonyos fényt megvillanni amit mindig is annyira imádott, ugyanis azok a szemek már nem attól a fene nagy elhatározottságtól fénylettek, sokkal inkább valami olyan, amit csak Ő és kizárólag Ő képes létrehozni azokban a szemekben.
Minho óvatosan simított végig a kisebb sápadt, ám de gyönyörű arcán, majd gúnyosan szólalt meg:
- Lucifer, Lucifer, Lucifer... Ne légy ennyire naiv...
- Te meg ne légy ennyire beképzelt! - vágott szinte rögtön Minho szavaiba. Persze, hisz nagyon jól tudta mit akar neki a másik ismét a szemére hányni. És annál jobban semmit sem utált, bár úgy tűnik hogy ez az elve rögtön romba is dőlt, amint ránézett a férfire előtte. Minho arcán ugyanis ott volt ismét az a minden tudó átkozott vigyor. - Ne légy ennyire eltelve magadtól csak azért mert felkaroltam azt az átkozott elkényeztetett fajtádat! Mindent, amid van, nekem köszönhetsz!
- Ez így van - húzta, ha lehet még szélesebbre vigyorát Minho - De persze, Taeminnie, mindketten tudjuk hogy ez a "minden" miben is merül ki, igaz Kincsem? - majd tulajdonképpen választ se várva, indult el az ajtó felé, majd visszanézve találkozott amaz döbbent kifejezésével, majd egy gyors fotó puszit küldve felé ott hagyta.
Taemin idegesen fogta meg, a nem rég még Minho kezeibe tartott poharat majd az immáron csukott ajtó felé vágta - Te átkozott mocsok! - mérgelődött tovább. - Te rohadék!
|
hozzászólás?(0)
|